Kisgyerekként rengeteg foglalkozásról álmodik az ember, hetente változik, mi akar lenni, ha nagy lesz. Van, aki kamionsofőr,hogy vezethesse azt a kisgyerekként hatalmasnak tűnő monstrumot, van, aki tűzoltó, hogy embereket menthessen ki égő házakból, van, aki állatorvos. hogy segíthessen Buksi kutyán.

Én a kilencvenes években videotékás akartam lenni. Iszonyatosan vagány foglalkozásnak, sőt, inkább hivatásnak tűnt, hogy egész nap filmeket néz, elsőként látja az újakat, majd szakértő módon, a legnagyobb tudás hatalmában oszthatja az észt a betérőknek: "szerintem ez jó film, nézd meg". Csüngtem minden szaván, ha azt mondta, hogy az 54-es kocsi, jelentkezz! király film, úgy néztem utána végig az alkotást, mintha az élet értelmét magyaráznák benne (manapság már az IMDB legrosszabb 100 filmje között található). Ha akadt a szalag, visszavittem a kazettát, amit utána egy bűvös kis gomb megnyomásával felpattintott és megmutatta, "nézd, tényleg rojtos, vigyél egy másikat ingyen." Ekkortájt professzorokkal tartottam egytudásúnak a tékást. 

Ha tudtam volna akkor, mi a véleményvezér, hát ő az lett volna. Napi szinten formálta emberek életét abban a korszakban, amikor a városban még csak nem is hallottak az internetről, nem volt mobil, pláne nem kaparóstelefon. Nem volt Youtube, nem volt Netflix, nem lehetett letölteni, multiplexek se kínáltak végeláthatatlan moziműsorokat. 

Volt három tévécsatorna, meg a téka, meg péntek esténként a Dallas. Meghatározó élmények születtek, ekkor lettem egy életre rajongója a Kerge Kacsáknak, vagy néztem végig huszadszorra is a Die Hard 3-at, John McClane szakadt atlétában végigszenvedett napját, mert ugye, "Simon mondja."

Fura volt később nézni, ahogy a kor csúcsának tartott technológia temploma hogyan válik egyik napról a másikra elavulttá, sőt nevetségessé. Egy idő után DVD kölcsönző lett belőle, rövid idő múltán pedig megszűnt, és lottózó lett belőle. Hogy a tékással mi lett, azóta sem tudom.  

Ma már senki nem akar tékás lenni. Ez a munka a foglalkozások gigantikus polcának alsó szekciójába került, majd kiselejtezték. Ettől függetlenül, ha elsétálok a lottózó előtt, nekem mindig a téka jut eszembe, és ezzel biztos nem vagyok egyedül.

Az a bolt már örökre téka marad.