Van újabban egy remek, magamat legalábbis nagyon jól elszórakoztató játékom: elolvasom bármelyik online hírportál valamelyik cikkét, majd a végére érve megtippelem, hányadik kommentnél mennek le a netezők kutyába, hogy politikai hovatartozástól függően a net által nyújtott lehető legprimitívebb módon fejezzék ki nemtetszésüket a másik oldal felé.

Természetesen a játék menetét nagyban befolyásolja az adott hír jellege: napi politika kapcsán általában legkésőbb a második komment nyer, tragédia vagy siker esetén harmadik-negyedik, időjárás vagy zsiráfbébi születése, nyolcadik-tizedik. Egy közös van bennük: olyan nincs, hogy ne bukkanjanak fel!

Külön élvezet nézni a Magyar Nemzet Facebook oldalának követőit az ominózus G-Day óta. Zavarodottak, mint víziló a homokviharban, hiszen mind a témaválasztás, mind a felbukkanó kritikusabb hangvétel szokatlan számukra, így viszonylag gyorsan lehülyézik a szerzőt, lelibsizik, belájkolják egymás negatív kommentjeit, így megcselekedték, amit megkövetel a haza.

Érdemes néha eljátszani a gondolattal, vajon az egymást ismeretlenül, jobb esetben profilkép alapján szapulók a való életben milyen viszonyban lennének? A legtöbb esetben senkinek nincs a homlokára írva, melyik párt szimpatizánsa, így nem hinném, hogy alapból is az online platform megszólításait alkalmaznák („idióta libsi vs agyatlan fidesznyik”).

Terveim között szerepel a közeljövőben egy olyan kvíz összeállítása is, ahol különböző oldalak különböző cikkeinek egyes bekezdéseit gyűjtöm össze, majd a szerző és forrás feltüntetése nélkül kérdezem meg a bátor résztvevőket, így melyik állítás szimpatikusabb nekik.

Itt jön a kérdésem: reflektálni fog ez a valós pártszimpátiára?