Ég Veled, öreg hajós, neved áldom,

Bár személyed többet sose látom,

Hiányod érezni fogom-e, ki tudja

Megmondani most az ég se fogja.

Rendíthetetlenül jártad a tengert,

Kerested kikötőd, vártad az enyhet,

Ha meg is pihentél, éveket nem vártál,

Öblödet kitartón keresve vízre szálltál.

Harcoltál, tűrted a pofont, alantast,

Szívedből küzdve ütötted a hatalmast,

Rúgások sorjáztak oldaladon, tucatnyi,

Újra felkeltél, meg se számolva, mennyi

Ha volt is kincsed, megosztani nem rest,

Osztottad Kapitány míg bírta lélek-test,

Meg nem érdemli ki ezt nem viszonozza,

Az idő balga soha vissza nem hozza.

Ejtettél sebet, harcosként bátran,

Bevetve magad, várfalakra mászva,

Ha hibát is vétettél, ördög nem vezette,

Kezed ilyenkor is a kézfogást kereste.

Legyen nyugtod néma hullám

És szélcsend, magasztos óceán,

Vesd meg hátad és légy türelmes

Ki Téged felszínre hozna, A nemes,

Némaságod feloldja és dalra fakaszt,

Közös hullámon távoli partra szalaszt,

Hol más hajók árnya néma bábjáték,

És kincsed viszonzása a legszebb ajándék.