Ébredésem se nem könnyed, se nem vidám,
Zihálva nyílik szemen, körbenézek tétován.
Az éj árnyai sosem tűnnek tova, napfényben szorongok,
Mellkasomra mi nehezedik, nem érthetik a boldogok.
Mázsában nem mérhető, szívem kalapál vigasztalanul,
Mi visszhangzik fejemben: ettől a gyarló nem szabadul ?

Mert nem testi, nem értheti a bölcs doktor,
Hiába tanulta, ha ehhez még így is botor,
Nem lelki, beszéddel s öleléssel nem gyógyítható,
Egy támaszom van, könyörülj meg Mindenható!

Segíts elmerülnöm a puha álomban, hol nem ér el a fájdalmam,
Boríts szememre pár órára fátylat, legyen nyugalom a jutalmam.
Nyugtasd szívem, védj meg s lökd távolabb végzetem,
Nyújts nekem kezet, melyet el nem engedhetem.

Ha legközelebb felébredem, adj nekem célt!
Mi mindennél erősebb, férfit kíván és vért,
Melyet szolgádként örömmel kiontok, hogy elérjem,
Megtalált boldogságom szeretteimmel megéljem.
Ennyit kérek Uram, hogy kincseimet megoszthassam,
A szebb élet ígéretét én is megtapasztalhassam!