Süt rám a hold, fehér, üres tányér,
Körbevesznek fák, tucat néma árnyék,
Látom magam, hol volt, hol nem volt,
Botor, riadt fiú az erdőben elkóborolt.
Rejtélyes küzdelem, szélfútta dráma,
Ki borít rám árnyat, ki dönt magába.
Győzelmük ára lelkem kusza…